Anne L. Green : Törékeny vonzerő


Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?

Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.

Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.

Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.

Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Köszönöm a recenziós példányt Anne L. Green-nek és az Álomgyár kiadónak!

Mostantól egyre nagyobb bizalmat kaptam a magyar írók könyvei után. Mert ez fantasztikus volt! Komolyan mondom pár külföldi könyvet teljesen leköröz. Drága Anne L. Green imádom az írási stílusod! A felépítését a történetnek, a fejezetek előtti kis idézeteket, és emellett a váltott szemszöget. Megleptél, megint. Köszönöm ezt az élményt, amit a könyv nyújtott.

A mű két szereplője, Adam és Chloe, összetört múlttal kezdi, de egy szép, nyugodt jövőre nézve indulnak el a közös útjukon. A történet szinte minden élethelyzetet körbeölel. Néhány nagyobbat szeretnék kiemelni.

A fiatalság. Mennyire tud  valakit elvarázsolni a szerelem? A rózsaszín köd? Bármennyire. Az emberek szeretetre vágynak, törődésre és ha ezt megkapják valakitől, akkor félnek elszakadni tőle. A rabjukká válnak némely esetekben. Ami nem jó, de ezesetben megtudom érteni Chloe-t. Neki csak szüksége volt egy biztos pontra az életében. Csak sajnos azzal nem számított, hogy a kívülről szép piros almát belülről egy rohadt patkány emészti. 

A kapcsolatok. Azt hiszem, hogy egy párkapcsolat legfontosabb pillére az őszinteség és az elfogadás. Az, ami Cat és Adam között volt kicsit sem mondanám kapcsolatnak. Szerették egymást, de mégsem tudták elfogadni a másikat. Benne ragadtak a mindennapok monotonságába. És épp, hogy elintézték volna, erre puff! Cat meghal. Azt hiszem -  és ezt tapasztalatból mondhatom - , hogy az életben a legrosszabb dolog valamit nem lezárni. A legrosszabb, ha egy dolog ott marad a levegőben végszó nélkül, okok nélkül. Mi történhetett volna? Mi lehetett volna másképp? Ha túléli? Együtt lettünk volna?
Ezekkel a kérdésekkel élni a napokat borzalmas lehetett Adam számára. 

A környezetváltozás mindig jót tesz - szokták mondani az emberek. Hát, Adam számára ez valóban jót tett. A véletlen folytán megismerkedik Chloe-val, újra megtelik melegséggel a lelke és a szíve. Kettejüknek nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük, de bebizonyították, hogy a szerelmük túltesz mindenen.Félelmeik hegyeit másszák meg, hogy eljuthassanak a nyugodt tengerhez.


A család. Imádtam a családi légkört. Amy, Maggie néni, Pamela és a többiek, mind az összetartozás szimbólumát mutatják. Mindent a családért. Igaz, hogy Mr. Stanton nagyon szigorú volt, de be kell valljam muszáj megnézni az ő szemszögéből is a dolgokat. Teljesen megértettem, hogy nem bízott meg senkiben azok után, hogy majdnemhogy leszerepelt szülőként. Megértettem az aggódását is és egyáltalán nem éreztem soknak. Amit picit hiányoltam a könyvből, hogy szívesen megismertem volna Chloe testvérét is. 

Ne gondold azt, hogy ez egy nyálas romantikus történet. Dehogy az! Egy izgalmas, szenvedéllyel teli történet, két sérült lélek egymásratalálásáról. Imádtam. Suli előtt olvastam a buszon, aztán minden szünetben, és megint buszon hazafelé. Nem tudtam lerakni. Tudni akartam a titkokat, de közben féltem is, hogy túl gyorsan végzek vele. Nagyon jó érzés volt olvasni. Mintha belezuhantam volna az írónő által felépített világba.
Ez mondható el egy igazán jó könyvről nem? Hogy nem hagyja nyugton az olvasót. Eléri azt, hogy a gondolataid ne más, hanem az Ő könyve körül forogjanak.  

Sok fejezetnél és gondolatnál éreztem úgy, mintha az írónő ismerne és valamivel segíteni szeretne nekem, előre lépni az utamon. Durva, de tényleg ❤ Azt hiszem mindenki egy kicsit megtalálja önmagát benne. 

A borító csodálatos, gyönyörű. A cím is nagyon klappol. Minden tökéletes! 

Kedvenc karakter: Pamela 

Én is. Imádom a kiscsajt. 😍

Kedvenc idézetek: 

"– Gondolom, nem tudja mik ezek – igéző szemei vidáman csillogtak. – Szeretném magát bemutatni az emelőnek és a csavarkulcsnak – fúrta a tekintetét az enyémbe." 

"– Túl hamar jött a vég – kezdtem bele. – Tudod, mi a legrosszabb? A jövőtlenség fájdalma. Fel s alá kóválygok, a szemem pedig ég a könnyektől. Sokszor egy-egy végtelenné nyúló éjszaka azt gondolom, sosem jön el a reggel. Nem találom a helyem. Legtöbbször csak álmatlan kószálok." 

"(…) az életben a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, és vannak, amikor az idegeinkre mennek. Ha a veszekedéseken, fájdalmon és sértődésen túl nézünk, a család mindig is az első lesz." 

"– Tudom, hogy ti szerelmesek vagytok. 
– Na, ne mondd! (..) 
– De, mondom, – folytatta a kis dumagép. – Az emberek ilyenkor csak bámulnak egymásra, míg az étel ki nem hűl, ez pedig már hideg – bökött a gofrija felé. – Akik nem szerelmesek, többet törődnek az étellel – fejezte be bölcselkedve."

Értékelés: 

You Might Also Like

0 megjegyzés