Hol is kezdjem? Próbálok kicsit önmagamhoz térni, letenni a zsebkendőt és komolyan beszélni a regényről. Szóval. Ma délután, amikor elkezdtem ezt a könyvet fogalmam sem volt arról, hogy el fogom olvasni, hogy nem tudom majd letenni! Megittam a hideg kakaómat, beültem a hűs szobába és elmerültem a történetben. Az alapszituáció, hogy Lili meglát egy bérgyilkost akcióban, látja arcát, amivel tökéletesen felfedheti a rendőrségen. A férfitól sikerül megmenekülnie, de nem sok időre. Az eleje kissé nehézkesen indult be számomra. Vártam, hogy hol veszi fel a történet a fonalat, és kissé nehéz volt hozzászoknom a E/3-as íráshoz. Viszont ez egyben hatalmasat segített megérteni kit/mit/miért/hol ér baj. Szőhettem az elméleteket, keresgéltem én is a megoldást.

Úgy érzem, hogy egy romantikus könyv is lehet nagyon jó könyv. Na, de egy romantikus krimi...azta! Ez kellett nekem. ❤ Újabb könyves álompasit, kedvenc könyvet, írónőt avattam. Mérhetetlenül büszke vagyok az ilyen tehetséggel megáldott magyar írónőinkre ❤

"– Fejezzétek már be! Olyanok vagytok, mint a rossz házasok. Állandóan marjátok egymást. Lehet, hogy tényleg mindkettőtöknek jót tenne, ha egyszer tényleg összeraknátok, amitek van, és akkor talán nyugodt légkörben tölthetnénk a napjainkat."

"– (…) Ráadásul hivatalosan úgyis egy pár vagyunk. 

– Ebben az esetben megkérnélek arra, hogy legközelebb ne anyaszült meztelenül flangálj előttem. 

– Nem tudom cicám, hogy te hogyan szoktál zuhanyozni, de én ruha nélkül."