Anne Bishop: Vörös betűkkel (Mások 1.)



Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.
Kiadó: Twister Media
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 512 oldal
Először is szeretném megköszönni a Twister Media kiadónak a recenziós példányt!
Ez egy igazán különleges történet volt. Imádtam, nem akartam befejezni. Nem tudtam lerakni!

Amikor ma délután leültem a teraszra, nem számoltam azzal az eshetőséggel, hogy én leragadok és addig nem állok fel a székből, amíg el nem olvasom. Komolyan! Evés, ivás? Jön a vihar? Engem aztán nem érdekelt, nem is vettem észre, annyira belemerültem a történetbe. 
Lenyűgözött. Annyira csodálatos, annyira egyedi. Megismerhettünk egy társadalmat, amiben érdekes módon az olvasó nem az emberek világába cseppen bele, hanem a Másokéba. Farkasok, Hollók, Baglyok, Medvék, Vámpírok és még megannyi más lény életébe. Az írónő fokozatosan vezet be minket, olvasókat ebbe a különleges világba, közben megismerkedünk a szereplőkkel, esetleges képességeikkel, megismerjük a szabályokat...néha már azt éreztem, hogy én is ott vagyok. Ott akartam lenni, és a Mások táborát erősíteni!
Simon Wolfgard, a vezető, Összekötő állásra keres megfelelő egyént, mert az előzőek valahogy csak az éhségüket csillapították le. Meggie menekül, és amint meglátja a hirdetést le is csap rá. Az emberek területén vadásznak rá, ott nincs biztonságban... vajon a Másoknál menedékre talál?
Simon azonnal érzi, hogy Meggie más, mint a többi ember, de nem jön rá, hogy miért. Néhai kirohanásai megijesztik a nőt, aki retteg tőle. Fél. Próbál minél jobban dolgozni, nehogy a farkas hibát találjon munkájában és elküldje...vagy megölje őt. 
"Kedves Naplóm! Ma nem ettek meg. Ez igaz volt, de nem sokat mondott. Vagy éppen ellenkezőleg: mindent elmondott, amit el kell mondani."

"Jó párost alkotott Vlad és Simon, mert Vlad a vért szerette, Simon pedig azt, ha friss húst marcangolhat."
Meggie vérpróféta, egy-egy metszéssel a bőrén fontos információk birtokában lehet, éppen ezért menekült az emberek elől. Imádtam a karakterét, annyira szerethető. Egy különleges nő, aki mindenki szívét elnyeri, kiszabadítja a sötétségből a kis Samet, megbarátkozott Téllel, elnyerte Mr. Erebus bizalmát. Mindezt a puszta jelenlétével. Csodálatos volt, ahogy beilleszkedett ebbe a világba. És figyelemreméltó az is, ahogy a Mások összefogtak érte. Simon, Tess, Nathan, Vlad, Blair, Jester, Henry...annyira a szívemhez nőttek. ❤
Tetszett...Imádtam! A váltások, a fogalmazásmód, a regény felépítése mind egyedi volt. Nem is lehet érezni, hogy 500+ oldal, mert annyira olvastatja magát. Elértem a fejezet végére és még többet akartam. Gördülékeny volt, izgalmas, fordulatos. Igazi, vérbeli fantasy néhány kegyetlen jelenetével. Titkokat hagyott maga után, ezért is nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Ha még nem merted kezedbe venni itt az alkalom! Hihetetlen utazásban lesz részed egy olyan világba, ahonnan nem akarsz majd visszajönni! 

Borító: Gyönyörű, nagyon tetszik!

Kedvenc karakterek: Jester, Tél, Henry, Simon

Kedvenc idézetek: 


"– Namid útjai kifürkészhetetlenek. Sokféle lényt teremtett, némelyik csodálatos, némelyik szörnyűséges – mondta halkan. És némelyik teremtményében a csodálatosság és a szörnyűségesség egyszerre van jelen."

"— Merri Lee sem vezet jobban nálad. 
— Én elég jól vezetek – csattant fel Meggie. 
— Ahhoz képest, hogy nem tudsz vezetni – jegyezte meg, azzal kiállt a parkolóból."

"Éltünk, de nem engedtek élni."

"Lesz esélyed olyannak lenni, amilyen lenni akarsz. Amikor eljön ez az esély, ragadd meg, és fuss… és ne gyere vissza."


Értékelés:


Bejegyzés megtörtént Földnapon :)

You Might Also Like

0 megjegyzés