Anne L. Green: A sötétség fogságában


Milyen ​messzire mennél az igaz szerelemért?

Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába. 
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. 
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. 
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

Kiadó: Álomgyár (2015)
Oldalszám: 310 oldal

Elsősorban szeretném megköszönni Anne L. Green-nek a példányt! ❤

Amikor elkezdtem ezt a könyvet olvasni nem gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok függni. Barátnőm anyukája kezébe fogta és lazán mondta: Brigi, ez neked egy délutáni kikapcsolódás. Viszont mivel vendégségben voltam nem olvashattam, illetlenség lett volna. Vártam a kis szabad percekre, és amikor alkalmam adta mindig kezembe vettem egy-egy fejezetre.

A nők tényleg a zűrös pasikhoz vonzódnak?

Hmm...jó kérdés. Igen! Naná, mindenkinek ilyen zűrös pasit kívánok! (Most akkor megnyitotta kapuit az Andrew Dark rajongói klub :D  Belépés csak saját felelősségre!)

"…a Jó és a Gonosz csatája dúl bennem, 
Már nem tudja, ki is vagyok, a lelkem."

Ezzel a könyvvel sajátos történetünk van. Valahogy mindig is vonzott. Aztán a vizsgák közepette végül megkaptam, de várni szerettem volna vele. Legalább addig, amíg lesz időm nyugodtan leülni olvasni. De képzeljétek el, hogy mindig ott volt a közelemben! Az éjjeli szekrényemen, kint a teraszon, mintha követett volna...vagy lehet, csak én nem akartam elengedni. :D Lényeg, ami lényeg nem tudtam kivárni. Elkezdtem. 



Andrew Dark a hírhedt drogcsempész, aki sosem bukik le, sosem hibázik...vagy mégis? Mi történhetett? Hogy nem vette észre az árulást? " a pályafutásom alatt ilyen még sosem fordult elő velem"
És mi van a másik oldalon? A kemény, határozott külső milyen belsőt rejt? 
Nagyon kíváncsi voltam már az elején, hogy mi történhetett Andrew-val. Az írónő egy igen izgalmas jelenettel kezdi el a könyvet, ezzel biztosítva az olvasót, hogy "a-a az olvasásból mostanában nem szabadulsz!"

Imádom az ilyet! Már az elején magába szippantott a könyv és azt vettem észre, hogy nem tudom, nem akarom lerakni!
Christine Stuart. A biztosíték, akit a bátyja Simon, mint egy tárgyként dobott oda Andrewnak. Egy kreatív, határozott nő, aki tudja mit akar, van szája és nem fél azt használni. Micsoda viták folytak le a fogvatartója és közötte!

"– Nincs kedve velem vacsorázni? – Olyan gúnyosan és dacosan nézett rám, ahogy csak tudott.
– Adjam el a lelkem az ördögnek?"

Féltem, hogy átmegy bántalmazásba az egész történet. Kicsit tartottam attól, hogy Andrew vajon mit tesz Chrissel. De aztán hála a jó égnek nem történt semmi ilyesmi. Tetszett a játék, amit mindketten gondoltak. Chris szökési kísérletei, Andrew gondolatai azzal kapcsolatban, hogy Chris tényleg csak egy nő, vagy ő is Simon beépített embere. Az egész történet izgalmas, tele volt fordulatokkal. Csak kapkodtam a fejem, hogy: Na ne! Erre nem gondoltam volna!
A sok közös időtöltésnek persze vonzalom lett a vége. Megismerték egymást és szerelmesek lettek. Andrew nagyon jól bánt vele, próbálta megtörni a Chris által felhúzott falakat. Nevetni, mosolyogva akarta látni a nőt, aki mellett végre ő is él. De, szenvedélyes szerelmük nem tartott sokáig napsütésben, hiszen térjünk vissza ahhoz, hogy Andrew egy drogcsempész banda legfőbb tagja. 


"Ó, istenem, hogy lehet egy ilyen jóképű férfi egy nyavalyás drogcsempész? Tényleg kicseszett velünk, nőkkel az élet. Minden jó pasinak van valami beütése."


Akció, akció hátán. Jönnek az FBI-osok, közben ki tudja, hogy van-e még áruló a csapatban?
Az egész bűnszervezet nagyon jól fel volt építve. Tudtam követni a rangokat, nem kavarodtam bele a nevekbe sem. Élvezhető volt, krimis és annyira izgalmas. Betekintést nyerhetünk a vérremenő ügyletekre, a szabályokra.
Tony, Andrew jobb keze nagyon szimpatikus volt, annak ellenére, hogy eleinte meg akarta ölni Chrisst. Figyelemre méltó, ahogy kiállt barátja mellett és nem hagyta cserben. Aztán, amikor a múltjára derült fény. Na ott eltört nálam a mécses. Annyira szíven ütött, annyira meghatott az egész dolog.






"A szerelemre mégis talán abban hasonlít legjobban a vitorlázás, hogy mindkettőben a szabadság és a boldogság álmának egyszerre való teljesülését látjuk, de abban is van párhuzam, hogy bármennyi szenvedést, kétséget, gondot, kényszert és kompromisszumot kész vállalni az ember azért, hogy egyszer-egyszer kivételesen úgy érezhesse: most végre megvalósult a szabadság álma, és boldog lehet egy-egy tökéletesnek tetsző pillanatra."


Vajon vége lesz ennek valaha? Ki lehet lépni ebből a bűnös életből? Milyen áldozatokat kell meghozniuk? Hány ember életébe kerülhet döntésük?

Anne L. Green ismét egy tökéletes regényt alkotott. Ezzel a könyvével megmutatta, hogy nem fél merészebb témákhoz nyúlni. A szereplők komoly harcot vívnak a szervezet vezetőjével, mellette saját magukkal is. Győzhet vajon a mindent elsöprő szerelem?


Egy izgalmas, fordulatokkal teli történet, ami garantáltan lebilincsel az utolsó oldalig!



Kedvenc karakter: Tony ❤

Kedvenc idézetek: 
"– A józan ész azt diktálná, hogy menekülj, vissza se nézve. 
– Csakhogy engem hosszú idő után végre nem az eszem, hanem a szívem irányít."

"– Legalább a nevét megtudhatnám, ha már arra vagyok kényszerítve, hogy magával ebédeljek? – próbáltam ellenséges hangot megütni. 
– Nem hinném, hogy az olyan fontos lenne, hogy ki vagyok – felelte teljes közönnyel. 
– Akkor szólíthatom Mr. Faragatlannak talán?"

 "A Végzet az ami történik. A Sors az, amit mi alakítunk a Végzetünk dacára."


Értékelés: 
Imádtam 
Fordulatos, szenvedélyes, izgalmas! 



You Might Also Like

0 megjegyzés