Ismerjétek meg a Never let me go könyves blog bloggerináját! :)
1. Mióta blogolsz? Pár mondatban összefoglalnád, miért csinálod és mi vezérelt arra, hogy könyves oldalt vezess?
A blogolást emlékeim szerint úgy 2012-2013 környékén kezdtem, először még webnode-os felületen és iszonyat bénán, úgyhogy sokkal szívesebben veszem a blogger időszámításom kezdetének a Never Let Me Go szent születésnapját, 2015. augusztus 27-ét. A történet nem egy nagy eresztés… az oldal indulása előtt már vagy fél éve nem vezettem blogot – mondjuk ki nyíltan: bebuktam az összes többit rövid idő után – azon a nyáron viszont elkezdtem olvasni párat, főleg könyves témában. Egészen addig nem volt ilyenekhez szerencsém, akkor viszont hirtelen megnyitott egy kaput az agyamban. Hamar rájöttem, hogy ez az a téma, amiben igazán kiteljesedhetek – amihez van annyi közöm, hogy legyen értelme írnom róla, és amit emellett még határtalanul élvezek is.
2. Ki vagy te? Jellemezd magad maximum 5 mondatban ;)
Virág vagyok, a kétlábon járó ellentmondás. Az, aki odavan az értelemért, ésszerűségért, logikáért, maga viszont mégis fájdalmasan logikátlanul működik. Az, aki bájosnak, ártatlannak és kedvesnek tűnik, de csak addig, míg valaki nem olvas a gondolataiban. A produktivitás leglustább megszállottja. Emellett pedig egy dallamtapadásra fokozottan hajlamos, folyton kócosnak kinéző blogger, feketére lakkozott körmökkel, könyvvel a kezében. Az, aki nem Twitterezik, mert nem tudná betartani a karakterkorlátot kellett még ez a hatodik mondat xdd.
3. Kedvenc ételed?
Lehetnék nagyon fancy, és írhatnék valami fura nevű, de roppant menő és egészséges kaját, amivel az instát meg a fél gasztro-bloggervilágot is meg lehetne hódítani… de az a helyzet, hogy az evés az egyik kedvenc tevékenységem, és amúgy is rettenet édesszájú vagyok. Szóval… palacsinta.
Muffin.
Keserű étcsoki. De igazából gyümölcs is jöhet, lényegében akármilyen és akármennyi, mert mindet imádom, és csak hogy hozzak már valami „normális” kaját is, kampányolok egy sort a mindennapos borsóleves + sajtostészta kombóért.
De amúgy… most totál komolyra fordítva a szót. Egy bizonyos sulis menzán töltött idő után az ember rájön, hogy minden falat isteni ajándék, amit otthon kap – amúgy is az, persze, de megéri azért vetni egy pillantást a menza vs. anya főztje kontrasztra. Félelmetes.
4. Kedvenc italod?
Nem tudom mi olyan különleges a büfés teában, de tény, hogy az lesz az oka, ha a hideg szezon végére totál legatyásodok. Iszok egyet reggel, mikor lefagyott ujjakkal beérek a suliba, mert jó meleg; iszok egyet valamelyik szünetben, mert finom; iszok egyet nagyszünetben, mert hosszú idő húsz perc, és miért ne… de egyszerűen nem lehet vele leállni.
5. Kedvenc könyved? ( Csak egyet..na jó...kettőt. :D /Könyvsorozat is lehet)
Drága, Bree, ha azt hitted azzal megkönnyíted a dolgom, hogy mondhatok kettőt is, nagyot tévedtél! :D Igazából azért – is – olyan nehéz megtalálni az ide illő két könyvet, mert annyi féle műfajban vannak kedvenceim, hogy nem érzem fairnek ilyen csúnyán megversenyeztetni őket egymással. Valahogy nem hinném, hogy egy kategóriába vehetek egy életmód témájú könyvet, fantasy-kat, romantikus regényeket, disztópiákat, komolyakat, vicceseket, hosszúakat, rövideket… De ha muszáj, hát muszáj. Folyton belekényszerülök abba a kellemetlen helyzetbe, hogy kénytelen legyek elárulni úgy a fél polcom. Mindenesetre a két befutóm a Big Magic Elizabeth Gilberttől – ebben egészen biztos voltam végig, hogy benne lesz az élmezőnyben –, és, hosszas tipródás eredményeképp A Hercegnő, Cassandra Clare Pokoli szerkezetek trilógiájának befejező kötete. Végül csak nem tudtam elfelejteni az érzéseket, amiket kiváltott belőlem olvasás közben, és ez győzött.
6. Kedvenc idézeted
„Véleményem szerint ez az egyik legősibb és legnagyvonalúbb trükk, amit a mindenség játszik velünk önmaga és a mi szórakoztatásunkra: kincseket rejt el mélyen bennünk, aztán a háttérbe húzódva kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e őket valaha.”
/Elizabeth Gilbert – Big Magic/
7. Hobbid a blogoláson kívül
Többségében én is hozhatom az átlagválaszokat – amennyiben az alvás és az evés hobbinak számít, hát elég elhivatottan űzöm mindkettőt, továbbá nem ismeretlen számomra a sorozatfüggés, és az egész napos zenehallgatással elcseszett idő sem. De hogy mondjak valami újat is: olykor eldanolászok kicsit, továbbá a blogoláson kívül is szívesen írogatok ezt-azt, mikor verset, mikor történetet, mikor húszoldalas pályamunkát… amihez persze elengedhetetlen, hogy rengeteget olvassak, bár aki követi a blogot, annak már amúgy sem lehet meglepő a tény, hogy könyvek töltik ki az életem nagy részét – a jó részét.
Köszönöm az interjút, Bree, és hogy én lehettem az egyik blogger, akire gondoltál, akit beválasztottál a projekt alanyai közé!
Virág, én köszönöm, hogy részt vettél a projektben! ❤
ˇNEVER LET ME GOˇ
