Colleen Hoover: Confess- Vallomás


Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?. 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Már nagyon régóta vártam ezt a könyvet. Amikor a Könyvmolyképző kiadó beharagozta, azonnal tudtam, hogy kell nekem, kell a polcomra. Türelmetlenül vártam, hogy végre elő tudjam rendelni, aztán pedig, hogy megérkezzen. Szombat este, amikor jött az e-mail, hogy átvehetem a könyvcsomagot azonnal buszt néztem és szakadó esőbe elindultam a CoHo könyveimért. Nem tudtam még többet várni. Több, mint egy hónap pont elég volt. 
Colleen Hoover neve eddig is nagy helyet foglalt el a szívemben, de a Confess után be is biztosította magát az első helyre. Imádom az írónő munkásságát, hiszen minden regényével valami újat tud mutatni a világ felé. 


"Belépek a kórházba, tudva, hogy most jövök ide utoljára."

A Vallomás már az első mondatnál összetörte a szívemet. Erős kezdés, amiben elkönyveltem magamban, hogy nem egy könnyű olvasmánynak nézek elébe. A prológus szívszaggató volt. Ahhoz képest, hogy Adam karakteréről nem sokat tudtam meg, mégis egy nagyon aranyos srácnak gondoltam. Szomorú és fájdalmas egyben az ő élete. 


Az írónő nem kertelt és az első fejezetben már titkokat tár az olvasó elé. Tetszett a regény logikus felvezetése, hogy szinte azonnal a szereplők helyzetébe tudtam képzelni magam. CoHo ügyesen taktikázott, nem egyszer kellett olvasás közben a ki nem mondott gondolatokból csemegéznem. Tökéletesen tükrözi azt, hogy van, amit tényleg nem kell szavakba foglalnunk, mert egy pillantás, egy mosoly, egy érintés elég, hogy tudassuk a másikkal a szándékunkat. 


Egyedi történet, a vallomások pedig egytől egyig valódiak. Csodálatos lehetett összehozni ezt a könyvet. Le a kalappal az Írónő előtt! Minden tiszteletem.


Tudod, ez talán a sors keze.

Megérintő és szívszaggató gondolatokat tartalmaz a mű, és ahogy ezt a festészet művészetével körbefogta az valami elképesztő. A festmények, amiket a lapok tartalmaznak a saját történetüket mesélik el. Egy könyv, amiben több ember élete is megtalálható. Művészlélek vagyok, így annyira magaménak éreztem ezt a csodás alkotást. A metaforák mind-mind mondanivalót hordoztak magukban, az átlagos mondatoknak egyszerűen az adott helyzetekben szívfacsaró jelentésük volt.
A fordulatok a nem várt helyzeteben jöttek, annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem is számítottam rájuk.


Hagytam, hadd sodorjon el Auburn és Owen története, hadd törje össze a szívem apró darabokra, hogy aztán szerelmük mintájára lassú lépésekben begyógyítsa azt. 
Tetszett a történet íve, hogy ugyanazzal a jelenettel zár, amivel kezdődött a regény. ❤ 



Fantasztikus! Zseniális! Imádtam minden egyes sorát. Ez nem csak egy könyv. Ez sokkal több annál. 

"Nem tudom elengedni." - Ez az én vallomásom.

Szereplőkről: 

Auburn: Egy erős nő, aki mindent megtenne élete kincséért. Boldog vagyok, hogy nem adta fel, hogy küzdött, és túlélt. El sem tudom képzelni min mehetett keresztül egy olyan családban, Trey és Lydia között. Megérdemli a boldogságot, a jobb jövőt. Adam is ezt akarná. 

Owen: OMG! Sikerült egy újabb könyves pasinak is elkápráztatnia. Hibátlan. Az az ember, akinek cicája van, rossz ember nem lehet. Tetszett, hogy minden hibájával együtt megszerettem a karaktert. Owen sok mindent élt át, sok mindent feldolgozott az életben, és úgy hiszem megérdemli, hogy végre azon az úton járjon, amit ő választott magának. :) 

Trey: Egy semmirekellő féreg! Zsaru?! Még mit nem! Sosem haragudtam még így emberre. Kihasználni a nőt, akibe állítólag szerelmes, sőt bántani! Nem férfi az ilyen! 

Emory: Különc személyiség, de imádtam! Ha Trey-t tökön lőtte volna, akkor még jobban imádtam volna :D

Kedvenc idézetek: 

"Megállok, és megnézem magam az egyik épület kirakatában, hogy 
ellenőrizzem, nem kenődött-e el a szemfestékem. Szemügyre veszem 
a tükörképemet, és nem tetszik a látvány. 
Egy lány, aki utálja az élete során hozott döntéseket. 
Egy lány, aki utálja a munkáját. 
Egy lány, akinek hiányzik Portland. 
Egy lány, akinek borzasztó nagy szüksége volna másodállásra, és ebben a pillanatban észreveszi a kirakatban a KISEGÍTŐT KERESEK feliratú táblát."

"– Te vennél fel kisegítőt? – kérdezem. 
– Ha te vagy a jelentkező, akkor igen."

"A monogramja nagyon is stimmel arra, ahogy most érzem magam tőle. Legszívesebben egyre csak azt suttognám : „ Te jó ég!”"

"– Senki nem érdemel meg téged úgy, mint én. 
– Senki sem lát téged úgy, mint én. 
– Senki sem ért meg téged úgy, mint én. 
– Senki sem pörgeti fel a szívedet úgy, mint én. 
– És senki más nem érdemli meg, hogy megkapja a testedet, ha előbb nem nyeri el a szívedet."

"– Annyira szeretlek! – szól Adam elfúló hangon, amiből süt a félelem. – Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak. 
Szavai hallatán még hevesebben zokogok. 
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."

"– Owen Gentrynek hívnak. Művész vagyok, és ez a műtermem. Kevesebb, mint egy óra múlva kezdődik a kiállításom, és szükségem van valakire, hogy intézze az eladásokat, ugyanis a barátnőm a múlt héten szakított velem."

"Auburn is magának való, elmélkedő típus, olyan művész, akinek az élete az alkotása. 
És úgy tűnik, mintha attól félne, hogy ha túl közel enged magához, megváltoztatom a művét. 
Fölösleges aggódnia. Ez a félelem kölcsönös."

"Úgy csókol meg, mintha a festővászna lennék."

"– Azt akarom, hogy emlékezz a kezemre, és arra, hogy el sem akar engedni téged."

"– Azt akarom, hogy emlékezz rá, mennyire kalapál a szíved, valahányszor megcsókollak."

"Ajka az enyémre forr, és csókját ígéretnek érzem."

"– Szóval, áruld el nekem, Auburn, mégis miként lehetséges, hogy máris kezdek beléd szeretni?"

"– Félek, hogy senki mással nem fogok ilyet érezni – suttogom. 
Owen megszorítja a kezem. 
– Én meg attól félek, hogy mással is fogsz ilyet érezni."

Értékelés: 
❤ Gyönyörű! Kívül, belül!❤


You Might Also Like

0 megjegyzés